Aranyangyal

 Mivel megfogadtam, hogy minden sztorit leírok, ami anyóssal kapcsolatos itt a mai. Bár ez csak egy egy bizonyos cseppecske. Azt tudni kell, hogy teljes kontroll mániasok. Úgy lakunk, hogy egymás mellett, és ráadásul a köztünk levő kerítést is elbontottuk anno, hogy a gyerekek szép nagy udvarban játszhassanak. Ha elmegyek itthonról figyelik, ha megjövök figyelik. Sőt sokszor kijön megkérdezni az 1 éves gyerektől. “Na merre jártatok?” Nyilván sose válaszolok. Amúgy sem tőlem kérdezte. Ha felkapcsolva marad a villany áttelefonàl, figyeli a redőnyeimet és átszól. Mai nap a fürdő ablakot kinyitottam, hogy a szárogatógép által termelt hő kimenjen és ne csöpögjön a plafonról. Az évek során megtanulta jobban jár, ha nem engem hív. Erre a tini fiamnak telefonál, hogy nyitva van ám az ablak, és parancsol hogy csukja be. Az én házamban. Agyrém. Persze megígértem a fiamnak, hogy nem csinálok belőle ügyet, nem osztom le, de felrobbanok, szóval inkább nektek írom ki. Nektek is van ilyen anyósot...

 A mai nap úgy döntöttem blog írásba kezdek. Sok mindenről akartam már írni, a gyerekkoromról, a szerelemről, családról, karrierről, de most mégis ma amiatt ragadok tollat. Elmesélem a történeteinket, biztos lesznek kicsapongások, sok sok magyarázat és tanácsok, Az anyósomnál nem felhőtlen a kapcsolatunk, sosem kedvelt. Eleve más szánt a fiának. Mikor bejelentettük az eljegyzés konkrétan sírva fakadt. Szóval innen indultunk és ez csak rosszabb lett.  Tőbb történet fogom elmesélni, tegnap nagyon sok minden volt a fejembe, de hirtelen nem írtam le, de majd mindent apránként.